Név: Emili

Kor: 17

Nem: Lány

Faj: Ember

Személyiség: A felszínen kedves vagyok, de legbelül nem érzem magam annak, és nem igazán boldogít semmi, persze ezt mások nem látják rajtam, mert jól leplezem. Sokszor hazudok, és úgy adom, elő mintha az lenne az igazság. Nem vagyok egy könnyű eset, mert mindig az kell, hogy legyen, amit én mondok. ha valaki nagyon felbőszít, azt felpofozom.

Élettörténet: Egy ismeretlen szobában ébredtem fel, és akit először megláttam egy zöld sárkányember volt. Mikor megpillantottam az volt ez első gondoltatom, hogy milyen szép szemei vannak, és csak utána ijedtem meg hogy nem is ember. Miután kivertem a butaságot a fejemből a szép szemek után kiküldtem a szobából, mert zavart, hogy bámul engemet. Az életemre elég jól emlékszek. Kiskoromban az anyám meghalt, amikor megszülettem, így apámmal kellet. hogy éljek. aki nem szeretett. mert mindig engem hibáztatott anya halála miatt. Az iskolában meg én voltam legalul a népszerűségi listán. Volt egy helyes fiú, aki tetszett persze a legmenőbb volt az suliban és megígérte, hogy elvisz a tanévzáró bálba, ám álnokul becsapott és összetörte a szívemben lévő utolsó jó érzést is. Az ide kerülésem előtti életemről még Jacknek sem meséltem semmit. Igaz, csak pár napja ismerem, de úgy döntöttem, hogy nem is fogok róla beszélni. csak ót ismerem. neki pedig hiányosak az emlékei, így azt hazudtam, hogy nem emlékszek semmire az eddigi életemből. Nem tudom, milyen különleges okból emlékszek sok mindenre.

Házam: Jacknél lakok egy takaros kis házikóban, az erdő közepén.